November 1-én, Halottak Napján, a hagyományoknak megfelelően, kimegyünk a Házsongárdi temetőbe, ahol neves hajdani földtanászok, illetve közéleti személyiségek sírjainál emlékezünk.

Találkozunk 17 órakor, a temető kapujánál.

5 nap alatt a rendelkezésre álló 13 magyar tannyelvű, tandíjmentes földtanos helyre 5-ön iratkoztak be (38%), míg a hasonló román tannyelvű szakon hozzávetőlegesen 65%-os a helyek "foglaltsága".

Természetesen a helyzet még sokat változhat, hiszen a helyekl visszaigazolása után derül ki pontosan hányan is maradnak a beiratkozók közül, és a felvételi is tart még 4 napot. Nem mellesleg lesz ősszel is felvételi.

Ennek ellenére, ezek az arányok nagyon sok kérdést keztek feszegetni, és most nem föltétlen csak a tanárok felelőségére gondolok.

Hogyan tovább magyar tannyelvű földtan szak? Leszel még ősztől is?

Most néztem el Szilamért amint éppen azon igyekszik, hogy valami tudást csüpügtessen a diákok fejébe. De melyik diákok fejébe, amikor a 11 darab másodévesből összesen 4 jelent meg az órán, és ezekből is 3 elpárolgott az óra második feléről.

Tudom, szombat van, de könyörgöm, a vendégtanár egy hónapban egyszer jön, és akkor két napot ül ugyan, de az egész egy hónapi szabad, lyukas, heti 2+2 órákat tartja meg tömbösítve. Ugyanakkor ez teljesen általános jelenség, nem csak máról, és nem csak a másodévesekről szól.

Miért kell egyre jobban és jobban szégyeljük magunkat, a diákjaink helyett, a vendégtanárok előtt mi oktatók? És miért nem kellett az első évfolyamok idején?

Komolyan kezdek elgondolkodni azon: minek is csináljuk mi ezt? Kiért, miért vállajuk a plusz szervezést?