A Ditrói Alkáli Masszívum (DAM), mint nevéből is sejthetjük, Gyergyóditró község, és a hozzátartozó Orotva környékén található. A szakmai körökben csak DAM-ként emlegetett geológiai képződmény (Ditrói-havasok), a Borszéki- és a Vaslábi-havasokkal együtt, a vízfolyások által erősen tagolt Gyergyói-havasok D-i és DNy-i részét képezi. D-ről és DK-ről a Gyergyószentmiklóson áthaladó Békény-patak, K-ről a Putna-patak, É-ról és ÉK-ről a Borszéki-havasok, míg Ny-ról a Maros folyó által levezetett hegyközi medence, a Gyergyói-medence, határolja. A legmagasabb csúcsai alig haladják meg az 1500 m-t (Csanód 1506 m, Piricske 1545 m). A közepes méretűnek számító masszívum területe nagyjából 200 km2.
A DAM kőzeteinek cirkon ásványokból mért U-Pb koradatai 230 millió év körül szórnak (középső triász), és egy komplex magmafejlődés intruzív (mélységi magma benyomulás) termékeit képezik. A Masszívum tektonikailag allochton helyzetben van, az az eredeti helyéről elmozdult, pár kilométer mélyre nyúló kőzettestről beszélünk, amely a Bukovinai Takaró része. Magmatizmusa lemezen belüli riftesedéshez köthető.
A Masszívum méreteit és kőzettani változatosságát tekintve is egyedi. Számtalan kőzet és ásvány ritkaság található itt. Klasszikus földpátpótló előfordulásnak számít Romániában, de több kőzettípus jellegzetes előfordulási helye is, így például a hazai szakirodalom külön helyi kőzetváltoztaként kezeli a ditróitot, amely megnevezést legelőször Zirkel használt 1886-ban a szodalit, kankrinit, elsődleges kalcit és biotit tartalmú nefelinszienitre. Hasonlóan a nefelin tartalmú dioritoknak Streckeisen (1931, 1938, 1974) az „orotvit” elnevezést javasolta, a „ditró-essexit”-ek pedig a hibrid alkáli gabbró, diorit és monzonit gyűjtőneveként szerepelnek a masszívumra vonatkozó szakirodalomban.
A DAM jellegzetes körkörös szerkezetében a bázikusabb kőzetek (hornblenditek, gabbrók, dioritok) a nyugati részen vannak, a szienites kőzetek íves zónákban helyezkednek el északról délkeleti irányba, az északkeleti részt alkáli gránit alkotja, a keleti oldalon, illetve középen pedig nagy területen dominál a nefelinszienit. Ezeket a kőzeteket lamprofír, tinguait és alkáliföldpát szienit telérek szelik át.
A masszívum már az 1800-as évektől egészen napjainkig töretlen népszerűségű a kutatók körében, hiszen Európa egyik legmegkutatottabb és legvitatottabb képződménye volt már a múlt században, köszönhetően olyan neves geológusoknak, mint például a már említett svájci Albert Streckeisen, de számos más rangos geológus, köztük Alexandru Codarcea (1957), Nicolae Anastasiu és Emil Constantinescu (1982), Hans-Georg Kräutner és Gabriel Bindea (1995, 1998), Dallmeyer (1997), Jakab Gyula (1998), Morogan (2000), Pál-Molnár Elemér (2000-től folyamatosan), Fall András (2007), és Paulina Hîrtopanu (2010) is kutatta.
A DAM megismerésében a kolozsvári BBTE geológus hallgatói is kivették a részüket, az évek során számtalan tudományos munka, szakdolgozat, mesteri disszertáció vagy doktori értekezés született, köztük Benő Éva (BSc – 2001), Gál Jutka (BSc – 2001), Fall András (BSc – 2001, MSc – 2002, 2004), Márton István (BSc – 2001, MSc – 2002), Tankó Ferenc (BSc – 2012), Nagy Szilárd (BSc – 2012), Ambrus Kenéz (BSc – 2019) és Almási Enikő Eszter (BSc) munkái.
A térség jelenleg is rengeteg kutatót vonz, mert nemcsak a geológusok Mekkája ez a masszívum a változatos és különleges ásvány előfordulásai és kőzettípusai miatt, illetve keletkezésének körülményei és kora is rengeteg kérdést vet fel, hanem gazdasági potenciálja sem elhanyagolható. Ezért nem véletlen, hogy több hazai és külföldi kutatási program részeként tanulmányozzák (elsősorban a Szegedi Tudományegyetem kutatói Pál-Molnár Elemér vezetésével), amelyek mind kőzettani/ ásványtani szempontból, mint gazdasági felhasználhatóságát is kutatják.
A bányászati múltról a számtalan felhagyott kőfejtő is tanúskodik, amelynek meddőhányói nagyszerű ásványlelőhelyek a gyűjtögetni vágyóknak. Az üveg- és kerámia-gyártásban felhasznált nefelinszienit az elmúlt években is felkeltette a befektetők érdeklődését. Ezenkívül, az aktuális gazdasági és geopolitikai viszonyok között az EU-ban nagy jelentőséget kapott kritikus ásványi nyersanyagok (Critical Raw Materials) után kutatóknak a figyelmét is magára vonta ez a masszívum, hiszen például könnyű ritkaföldfémekben, nióbiumban és tantálban sem szűkölködik.
A DAM különleges kőzetpéldányai számos múzeumban, köztük a Masszívumhoz közeli gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban is megtekinthetőek, Jakab Gyula, a Ditrói Alkáli Masszívum rangidős helyi geológus kutatója hozzájárulásának köszönhetően.
Bibliográfia
Almási E.E. 2015. A Ditrói alkáli masszívum ultramafikus kumulátum kőzeteinek petrogenetikája. PhD értekezés, SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, Szeged, 156 p., https://doi.org/10.14232/phd.2697.
Anastasiu, N. és Constantinescu, E. 1982. Tectonostructural position of the foidic rocks in the Romanian Carpathians. Rév. Roum. Géol., Géoph., Géogr., Academia Română, 26, 33–45.
Batki A. 2009. A Ditrói alkáli masszívum lamprofírjainak petrogenezise. PhD értekezés, SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, Szeged, 151 pp.
Codarcea, A., Codarcea, D.M., Ianovici, V. 1957: Structura geologică a masivului de roci alcaline de la Ditrău. Buletin Ştiinţific, Secţia de geologie şi geografie II/3-4, 385–446.
Dallmeyer, D.R., Kräutner, H.G., Neubauer, F. 1997. Middle-late Triassic 40Ar/39673 Ar hornblende ages for early intrusions within the Ditrău alkaline massif, Rumania: Implications for Alpine rifting in the Carpathian orogen. Geologica Carpathica 48, 347–352.
Fall, A., Bodnar, R. J., Szabó, Cs., Pál-Molnár, E. 2007. Fluid evolution in the nepheline syenites of the Ditrău Alkaline Massif, Transylvania, Romania. Lithos 95, 331–345. https://doi.org/10.1016/j.lithos.2006.08.005
Hirtopanu, P., Andersen, J., Fairhurst, R. 2010. Nb, Ta, REE (Y), Ti, Zr, Th, U and Te rare element minerals within the Ditrău alkaline intrusive complex, eastern Carpathians, Romania. Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania. In: Csik County Nature and Conservation Society, Miercurea Ciuc (2010), p. 89-128.
Jakab, Gy. 1998. Geologia Masivului alcalin de la Ditrău. Pallas-Akadémia, Miercurea-Ciuc, 298 pp.
Kräutner, H.G. és Bindea, G. 1995. The Ditrău alkaline intrusive complex and its geological environment. Romanian Journal of Mineralogy 77(3), 1–44.
Kräutner, H.G. és Bindea, G. 1998. Timing of the Ditrău alkaline intrusive complex (Eastern Carpathians, Romania). Slovak Geological Magazine 4, 213–221.
Morogan, V., Upton, B.G.J., Fitton, J.G. 2000. The petrology of the Ditrău alkaline complex, Eastern Carpathians. Mineralogy and Petrology 69, 227–265, https://doi.org/10.1007/s007100070023.
Pál-Molnár E. 1998. A Ditrói szienitmasszívum földtani felépítése és petrológiája, különös tekintettel a hornblenditek és dioritok kialakulására. PhD értekezés, József Attila Tudományegyetem, Szeged, 150 pp.
Săbău, G. 2009. Ti-Nb-REE assemblages in the monazite veins at Jolotca, Ditrău alkaline Massif. In: Anastasiu, N. és Duliu, O. (szerk) Mineralogy and Geodiversity – Tributes to the career of Professor Emil Constantinescu, Editura Academiei Române – Editura Universităţii din Bucureşti, 143–153.
Streckeisen, A. 1931. Über das Nephelinsyenit-Massiv von ditro (Rumänien). Neues Jahrbuch für Mineralogie 64A, 615–628.
Streckeisen, A. 1938. Das Nephelinsyenit-Massiv von Ditro in Rumänien als Beispiel einer kombinierten Differentation und Assimilation. Verhandlungen der Schweizerische Naturforschende Gesellschaft, 159–161.
Streckeisen, A. és Hunziker, J.C. 1974. On the origin of the Nephelinsyenit Massif of Ditró (Transylvania, Romania). Schweizeriche Mineralogische und Petrographische Mitteilungen 54, 59–77.
Zirkel, F. 1886. Lehrbuch der Petrographie, Bonn, 607 pp.
Weboldalak
Szerző: Lőrincz Sarolta (Romániai Geológiai Intézet, Bukarest)