Címlap
Belépés

Impresszum
Sigmasoft, Szekelyudvarhely

Archívum böngésző
« július 2019  
V H K Sze Cs P Szo
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

warning: Parameter 2 to views_rss_views_feed_argument() expected to be a reference, value given in /var/www/clients/client111/web158/web/includes/module.inc on line 203.
Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania
Submitted by SilyeL on csütörtök, szeptember 9, 2010 - 17:30 | |

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy elképzelés arról, hogy Herbich Ferenc 1878-ban megjelent A Székelyföld földtani és őslénytani leírását újra meg kellene írni. Sok szerzővel, szakértőkkel, modern stílusban és naprakész adatokra támaszkodva. Természetesen az ötlet atyja, Wanek Ferenc, mindezt aprólékosan kidolgozta. Megvoltak a fejezetek és alfejezetek címei és a szerzők nevei minden alfejezethez külön. Sajnos különböző okokból, az egészből csak egy Földtani Közlöny sorozat lett, az is elég hamar hamvába halt.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor a Szakáll Sándor és Kristály Ferenc (szerk.), 2010. Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania. Tipographic Printing House, 321 pp, Csíkszereda, könyvet nemrég a kezembe vettem. A kiadvány igencsak tetszetős, jól szerkesztett és jó minőségű fényképekkel bőven teletűzdelt. És rögtön egy másik, igen fontos tény: angol nyelven íródott.

A bevezető részben a szokásos köszönetnyilvánítások mellett helyett kapott egy rövid, tömör és lényegretörő bemutató Székelyföldről, illetve egy szintén lényegretörő összefoglaló a földtani és ásványtani kutatástörténetről, a fontosabb személyiségek portréjával. Éppen annyi, néha talán egy picit több is, mint amennyit egy külhoni olvasó is élvezhet, és pont annyi, amennyit ajánlott ismernie egy, a magyar szakcikkeket nyelvismeret híján nem böngésző földtanásznak is.

A bevezetőt  részt követi a könyv első része: Általános ásványtani és földtani rész. Igencsak jó ötlet volt hét tanulmányból felépíteni ezt a nagy fejezetet. Hiszen így az olvasó kap egy általános áttekintést a tárgyalt térség földtanáról, egy kicsit részletesebb információkat az úgynevezett kristályos-mezozoós és a neogén vulkáni övekről, a híres Ditrói Alkáli Masszívumról stb.

A második részben kapott helyett a székelyföldről ismert ásványok leltára, rendszertani sorrendbe, valamint minden egyes ásvány térségenként egységes szerkesztői elvek szerint leírva, gazdagon illusztrálva. Ugyanakkor nem mellékes tény, hogy a szerzők nem csak irodalmi adatokra, vagy múzeumi példányokra támaszkodtak ezen rész összeállításakor. Mint aktív ásványkutatók, saját gyűjtésükből származó példányok, naprakész és új ásványtani adatok is hozzájárulnak a székelyföldi ásványtani leltár meglehetős gazdagságához, lásd. például a Carbonatecyanotrichite említését Balánbányáról.

Igen hasznosnak bizonyult a könyv végén a leírt ásvány mutatója, illetve az azt követő helységnévmutató. Ez utóbbi román és magyar nyelven is tartalmazza a helységneveket.

Az apróbb, néha egy picit bosszantó, dolgokat, például egyes nehezen olvasható ábrák, könnyen feledésbe merülnek e kellemes kiadvány lapozgatása után. Külön öröm, hogy Székelyföldnek így van már egy szép és alaposan dokumentált, mellesleg angol nyelven írt ásványtani bemutatója, melyet nemcsak a diákok vagy a szakmabeliek, hanem bárki érdeklődéssel forgathat majd.

Feladták ezúttal a leckét, nekünk, őslénytanászoknak!


[ SilyeL blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Emlékeztető, GEKKO-előadás szerdán: A röntgen-pordiffrakció és az ásványtani célú vizsgálatok
Submitted by Geo on szerda, március 25, 2009 - 23:15 | | |

A GEKKO és meghívottja, Kristály Ferenc (Miskolci Egyetem), szerdán (április 8.-án) délután 17 órai kezdettel egy ásványtan és műszeres analitikai támájú előadással várja az érdeklődőket a BBTE főépületében, az Ásványtani Tanszék előadótermében (E. Stoicovici amfiteatrium,földszinten balra).

A röntgen-pordiffrakció és az ásványtani célú vizsgálatok

Előadó: Kristály Ferenc
Helyszín: Babes-Bolyai Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék
Időpont: 2009. április 8. d.u. 5 óra

    A XX. század második felétől a röntgendiffrakció az ásványtani vizsgálatok alapvető módszerévé vált. A röntgensugárzás, vagy X-sugarak, 1895. évi felfedezésétől kevesebb, mint három évtizeden belül már sikerült előbb egykristályokon, és hamarosan pormintán is megfigyelni a röntgensugarak elhajlását. Ez egyben bizonyította a röntgensugárzás addig csak feltételezett „hullámhossz” természetét, és Max von Laue feltevését, miszerint az ásványokat alkotó elemek kristályrács szerkezetbe rendeződnek. Sir William Henry Bragg, és fia William Lawrence Bragg 1915-ben lefektették az alapjait a ma is alkalmazott pordiffraktométeres eljárásnak. Nekik, és a számos úttörő fizikus, vegyész és kristálytankutató úttörőnek köszönhetően, ma már átfogó adatbázisok léteznek. Ezekben a kristályrácson elhajló röntgensugár, a diffrakció jelensége által létrejövő reflexiók alapján kereshetünk az egyes ásványokra, adott esetben ásványcsoportokra (izomorfia jelensége). Jelen pillanatban a legnagyobb ilyen adatbázis a Powder Diffraction Files (PDF) digitális adatbázisa, a maga előnyeivel és hátrányaival.
[ tovább | Geo blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

beszélgetés dr. Weiszburg Tamással
Submitted by Gál Ágnes on kedd, november 27, 2012 - 15:38 | | |

Figyelmetekbe ajánlom a kovetkező beszélgetést dr. Weiszburg Tamással. jó szorakozást hozzá!
[ Gál Ágnes blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Az azbeszt és az Európai Parlament valódi problémái
Submitted by kobold on kedd, október 30, 2007 - 01:26 | |

A mai lapok főcímekben hozzák az egyik közismert EP-képviselőnk felhívását a parlament strasbourgi épülettömbjeinek azbeszt tartalmáról és rendkivüli veszélyességéről.

Az egyetemi elsőévek ásványtan órái jutnak eszembe. Illetve, újra felbukkani vélem a manapság hódító, szakszerűtlen, politikusi környezet- és egészségvédelmet, amely inkább pánikkeltést és félrevezetést mint a környezetünk (és egészségünk) valódi védelmét szolgálják.
kobold

Mi is az „azbeszt”? Az „azbeszt” szó (görög azbestos = olthatalan) elsősorban ipari fogalom, azon szálas (rostos) megjelenésű, hosszirányban szinte a végtelenségig hasítható szilikátásványok – többnyire krizotil és amfibol – gyűjtőneve, amelyeket hajlékonyságuk, sav- és hőállóságuk, jó hang- és hőszigetelő tulajdonságaik, jó húzószilárdságuk, felületi megkötőképességük, stb. miatt valaha is ipari méretben hasznosítottak. Ezeket a szőhető-fonható éghetetlen ásványokat már az ókorban is előszeretettel használták (kanóc, asztalterítő, hamvasztási lepel), a modern ipar azbesztcementben (5-10% azbeszt), régi autófékpofákban, hullámpalában, cső- és falszigetelésként használja.
Az azbesztvédelmi irányelvekben a következő ásványokat minősítik azbesztnek (ásványtanilag nem feltétlenül helyes, hisz a tremolit oszlopos megjelenése is közismert):
azbeszt asvanyok
A fenti listát végigtekintve nagyon fontos kiemelni, hogy a krizotil szálai a többi (amfibol-fajta) változattól eltérően nemcsak hosszába hasad nagyon könnyen még vékonyabb szálakra, hanem a szálakra merőlegesen (a 001 kristálytani lapokkal párhuzamosan) is apró lemezekből tevődik össze (pl. a kaolin-csoport agyagásványaihoz hasonlóan).
Az amfibol azbesztek nagy koncentrációban, hosszú időn át BELÉLEGEZVE tüdőrákot és egyébb légúti rákos megbetegedéseket okoznak! Ez az apró (szemmel nem is látható 3-20 um-es) és ellenálló azbeszt szálak kis tűszerű beépüléséből adódik a légzőszervekbe. Azonban, épp a kristálytani tulajdonságai miatt (a szálra merőlegesen is könnyen törik), a krizotil-azbesztek rákkeltő hatása nem egyértelmű és nem is bizonyított tény, ma is tudományos-orvosi viták témáját képezi (pl. Kanada nem is tiltja annak forgalmazását). Ez azért is érdemes tudnunk, mert az építőiparban többségében (pl. AEÁ-ban 90%) krizotil-azbesztet használtak fel! Egy szakszerű hatástanulmány nem (csak) a beépített azbeszt mennyiségéről, hanem annak milyenségéről is információt kellene adjon. Úgyszintén, az erre alapozó pánikkeltések is figyelembe kellene ezt vegyék!
Egy másik fontos észrevétel, hogy az azbeszt a levegőbe és onnan a légzőszervünkbe való jutással tudja kifejteni káros hatását. Ez a fékpofák kopásának következtében és az épületek állagának romlása miatt jelenik meg. Amíg a falban van és áll, addig senkire sem veszélyes. Sok esetben épp a bontással (ésszerűtlen azbeszt-mentesítéssel) okoznak erős környezeti szennyezést és egészségkárosítást a közelben élőknek. Vajon sok esetben nem-e épp az azbeszt épületekben való hagyása, szakszerű „befalazása”, egy újabb védőréteggel való bevonása bizonyul ésszerűbbnek mint azok pánikszerű ledozerolása?

Mindezek mellett ha a strasbourgi parlament székházainak fenntartása erősen gazdaságtalan (illetve a sok utazgatásból adódóan, és a rossz kihasználtság miatt környezetszennyező is), akkor a képviselő úr az ottani székhely bezárásra vonatkozó ötletét támogatom. De ez nem ásványtani (és azbesztes) kérdés...

Az azbeszt leírása és a képek nagyrésze a dr. Weiszburg Tamás (ELTE, TTK) „Ásványok, kristályok, drágakövek – a szépségtől a félelemig” című kurzusából származik.


[ kobold blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Az arany geokémiája és ásványtana
Submitted by kobold on szombat, június 2, 2007 - 20:03 | | | |

Az arany (Au, rendszám=79, atomtömeg =196.96) nyomelemnyi mennyiségben vesz részt a földkéreg felépítésében. Gyakorisága jóval kisebb, mint más fémeké (a réznél ezerszer, a vasnál milliószor kisebb), átlagosan 3 ppb (billiómod rész) arányban jelenik meg a kőzetekben. A savanyú kőzetek (pl. gránit) átlagban valamivel kevesebb aranyat tartalmaznak, mint a bázikus kőzetek (pl. bazalt), ennek ellenére az arany gyakran dúsul granodioritos intrúziókhoz kapcsolódóan, mint például a hintett porfíros ércesedések esetén vagy az ehhez kapcsolódó telérek kitöltéseként.

Ahhoz, hogy aranyércről (gazdaságosan kitermelhető kőzetről) beszélhessünk 0.5-3 ppm (g/t) arany tartalommal kell legalább rendelkezzen a kőzet. Ez változik az érctest méretének vagy egyéb tényezők (pl. a használt arany kinyerési technológia) függvényében is. Az arany érckutatás egyik legfontosabb feladata azoknak a geológiai folyamatoknak a felismerése és megértése, amelyek ilyen - legalább 1000-szeres - arányban dúsíthatják az aranyat a földkéreg egyes helyein. Ez a feladat nagy kihívás elé állítja a geológust, hisz nagyon sok geológiai környezetben előfordul, így például a vulkáni hidrotermás rendszerek (az ide kapcsolódó telepek a leggyakoribbak Erdélyben), a szkarnok, az orogén szerkezetek, a metamorf dómok, a lisztrikus vetők mentén fejlődő üledékes medencék, vagy akár a másodlagos, az erózió során dúsuló torlat-telepek tanulmányozását és megértését igényli.
Az elemek gyakorisága a földkéregben

A tiszta arany rendkívül ellenálló fém, sem a levegő oxigénje, sem a közönséges savak nem tudják megtámadni, de a királyvíz (salétromsav és sósav keveréke), a cianid, vagy a fluorsav oldják. Az arany kiváló hő és elektromos vezető, ezt gyakran az iparban is alkalmazzák.

Az arany a természetben számos ásvány felépítőjeként is előfordul, de elsősorban termésaranyként jelenik meg, amely a legtöbbször fémes ötvözetként tartalmazhat ezüstöt (ha 20%-nál több ezüst van benne, akkor elektrum), ritkábban platinát, rezet (aurikuprid), bizmutot (maldonit) vagy paládiumot (porpezite) is.

Termésarany, Brád, Szigethegység (15 cm)

Az arany szulfidok (uytenbogaardit, Ag3AuS2), szelenidek (fischesserit, Ag3AuSe2) vagy antimonitok (aurosztibit, AuSb2) alkotójaként is megjelenhet. Az erdélyi arany érctelepek (főként a Brád, Offenbánya, Zalatna, Nagyág települések által határolt Aranynégyszög területén) világhírű sajátossága a változatos telluridos ásványtársulás, melynek az arany is felépítője. Számos tellurid neve is hirdeti ezt, hisz a világon innen írták le először: nagyágit [(Pb(Pb,Sb)S2)(Au,Te), a híres monarchia-beli bányásztelepülés után], szilvanit [(AgAu)2Te4, Erdély latin neve után] vagy krennerit [(AuTe2, Krenner József geológus professzor neve után]. A szigethegységi (egészen pontosan a facebányai) telluridos aranyércből fedezte fel Müller von Reichenstein 1778-ban a Tellúrt (Te). Az arany apró zárványokként, vagy a kristályos szerkezetbe rejtve a piritben (Fe2S) és az arzenopiritben (FeAsS) is megjelenik, ahol gyakran a magasabb aranytartalom az arzén gyarapodásával is jár.

Az arany érctelepek ásványtanának ismerete nagyon fontos szempont a kinyerési technológiák kiválasztásánál. Így például a telluridok esetén gyakran hosszú idő kell (akár napok) az arany cianidos oldatbaviteléhez. A szulfidok esetén pedig először oxidálják az ércet (vagy a szuldios koncentrátumot), hogy az így kelletkező porózus ásványokból (pl. hematit) könnyebben kilúgozható legyen a zárványként résztvevő arany.

NagyágitSzilvanit
Nagyágit és kvarc Nagyágról. Szilvanit a Fiji szigetekről.

Az szulfidos arany ércesedésekhez gyakran nagyon változatos ásvány-paragenézis kapcsolódhat. Ezen ásványok esetleges előfordulásának pontos ismerete és figyelembe vétele a bányászat különböző fázisaiban nagyon fontos, hisz nemcsak az arany kinyerési eljárást befolyásolják, de a nehézfémek, az arzén tartalom, a higany tartalom, vagy a szulfidok oxidálásából származó savas hatású vizek erős környezeti szennyezést válthatnak ki.

 
[ A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Események
«július 2019
vhkszecspszo
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   

Kliwalab Egyesület

Think Outside the Box

Földtan.lap.hu szemle