Cogito ergo sum mondotta annak idején René Descartes. És milyen igaza volt...

Hiszen valószínűleg az a diák is meglepődhetett, akinek a minap azt modntam: "Nem arra vagyok kiváncsi, mit tanítottak, hanem arra, hogy mit gondolsz te erről a kérédsről." Aztán rá egy pár napra, egy másik diáknak mondottam: "Nem kell a tanárnak se mindent elhinni!"

Nos, valahogy igencsak rámtromfolt, azaz ezekre a nagy "okosságaimra" igencsak szépen válaszolt, akár alátámasztásként is egy cikk, amelyet egy akadémikus(!) írt A növényvilág evolúciója és a darwini fejlődéselmélet címmel és megjelent a Magyar Tudomány (az MTA hivatalos lapja!!!) 2009 decemberi számának 1444-1464 oldalain. 

Biológus kollégáimnak hála, inne idézek, mindenféle kommentár nélkül, hogy rátok hárítsam a gondolkodás felelőségét:

„Egy biológus ne mondja azt, hogy a biológiai folyamatokat a „fizika vak erői” irányítják.”
 

"Nem tudjuk, hogy a növények hogyan érzékelték, hogy már ki lehet jönni a szárazföldre.”

„A darwini elmélet szerint ez az utódlási rendszer (magvak) a változékonyság véletlenszerű tapogatózása során, évmilliók alatt jött volna létre. Nincs kielégítő válaszunk arra, hogy miért a karbon időszakban megy végbe mindez, amikor még nincs rá szükség? Honnan „tudták” a növények, − hiszen valamennyi csoport megkísérelte a mag kifejlesztését −, hogy a Perm időszakban ez lesz a túlélés eszköze?”

„Az embernek az a határozott benyomása, hogy az evolúció megalkotójának öröme telt az alkotásban.”

„Úgy is mondhatnánk, hogy minden szakasz egy kreatív és egy adaptív, vagy másképpen fogalmazva egy rövidebb nem-darwini és egy hosszabb darwini fázisra tagolódik.”